Hatalmas építészeti csoda, s inkább európai, mint orosz. Legismertebb látnivalója az Ermitázs, amelynek teljes gyűjteményét végignézni szinte lehetetlen.
A város története. I. (Nagy) Péter orosz cár 1703. május 16-án alapította Oroszország „nyugatra néző ablaka-ként” a Finn-öböl partján, közel 100 szigeten, a Néva mocsaras deltatorkolatában. A mérhetetlen munka súlya és a jobbágyokra nehezedő nyomás (adórendszer) ellenére a város nagy része 50 év alatt elkészült. A cár célja az volt, hogy Oroszország északi kikötőt nyithasson, illetve, hogy felzárkóztassa, majd felülmúlja országa Európát. Terve sikerült, s Szentpétervár a 18. század közepére az ország szellemi életének központjává vált. Itt éltek, s alkottak az orosz irodalom és képzőművészet, valamint a zeneművészet nagy alakjai: Puskin, Gogol, Turgenyev, Dosztojevszkij, Repin, Kramszkoj, Glinka. Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij és Csajkovszkij. A névai árvizek által gyakran fenyegetett város területét 65 Néva-ág, más folyó és csatornák szelik keresztül-kasul, amelyeken ma közel 700 hív ível át. Szentpétervár Moszkva után Oroszország második legnagyobb városa, 1914-ig Szentpétervár, majd 1924-ig Petrográd volt a neve. Ekkor Leningrádra keresztelték, Vlagyimir Iljics Lenin (1870–1924), a szovjet állam megalapítójának tiszteletére, majd a Szovjetunió összeomlásával a város visszanyerte régi nevét. Jelenleg az elővárosokkal együtt közel hétmillió lakosa van.
Szentpétervárt a kontinens egyik legszebb városának tartják. A város tervezését a legkiválóbb orosz, és külföldi építészek meghívásával maga a cár irányította. A gyakran pasztell árnyalatúra festett, aranyozott tornyú és kupolájú, neoklasszikus és barokk épületek között jól tervezett terek, parkok és széles sugárutak találhatók. Szentpétervár fő bevásárlóutcáját, a Nyevszkij proszpektet, Alekszandr Nyevszkij nemzeti hősről nevezték el, aki 1240-ben a Néva jegén legyőzte a benyomuló svédeket.
A Péter-Pál-erőd, amely köré a város épült, a Néva egyik kis szigetén áll, s egy kb. 130 m magas székesegyházat zár a falai közé, amely a 18. századtól a cárok temetkezőhelyéül is szolgált, kazamatáit pedig a történelem során többször börtönként használták. Itt raboskodtak a halálra ítélt dekabristák (1826-cár elleni forradalmárok) és Maxim Gorkij (1905) is. A dekabristákról elnevezett téren látható az Izsák-székesegyház fenséges 19. századi épülete, s innen indult 1917-ben az orosz forradalom is, amely során I. Miklós cárt lemondatták, a cári birodalmat köztársasággá alakították, majd a bolsevikok Lenin vezetésével puccsot hajtottak végre a demokratikus kormányzat ellen. A II. világháborúban a német erők 1941 szeptemberétől 1944 szeptemberéig ostrom alatt tartották a várost, s ez alatt az idő alatt több mint egymillió lakosa halt meg, s nagyrészük éhínségben. Több mint 500 ezer embert temettek el Szentpéterváron, így ez a világ legnagyobb temetője.
A város központi része a Palota tér (Dvorcojava), amelynek uralkodó épülete a Téli Palota. A palotát 1725 után I. Katalin építtette, s az ő fáradhatatlan szenvedélyének köszönhető a falak mögött meghúzódó gyűjtemény hihetetlen gazdagsága is. Ez ad otthont ugyanis az Ermitázsnak, a világ egyik legnagyobb képzőművészeti múzeumának, 1852. február 5. óta, ahol a több mint 3 millió darabot számláló gyűjteményben 12 ezer szobor, 16 ezer festmény, 600 ezer rajz és nyomat, egymillió érme és medál, illetve 266 ezer iparművészeti tárgy kápráztatja el a látogatókat. A téren található a világ legnagyobb emlékoszlopa is, amelyet a Napóleon fölött aratott győzelem emlékére emeltek.