- A felhasználó
leírása -
A Kaukázus Tatabányán alakult az ezredforduló elején, első látszatra tipikus „csináljunk valamit, hogy ne unjuk magunkat halálra a suliban” zenekarként.
A Kaukázus Tatabányán alakult az ezredforduló elején, első látszatra tipikus „csináljunk valamit, hogy ne unjuk magunkat halálra a suliban” zenekarként. Ám a szemfülesebb hallgatók már akkor felfedezhették, hogy ” Majdnem Kína” című első albumuk első hallgatásra ”megmondónak” és kissé demagógnak ható sorai mögött bizony egy, a globalizációt mélyen megkérdőjelező éles elme kritikus világképe és egy azt mérnöki pontossággal lejegyző narratív képessége áll. Kardos Horváth János frontember ugyanis teljesen új típusú szövegíró: a punkkorszak óta rendesen elhanyagolt rendszer-kritika nem ér véget a probléma-felvetésnél, hanem gyakran konkrét kézikönyvet is ad mellé a szerző, vállalható, felelősség-tudatos megoldásokkal. Ráadásul úgy, hogy nem merészkedik az olyan szokásos csábító ingoványokba, mint a jópofizó összekacsintás, az önsajnálat és a (szép lassan vállalhatatlan) pártpolitizálás. A Kaukázus zenei téren is sikeresen elkerülik a legnagyobb csapdát: bár hangzásuk lemezről lemezre csiszolódik, nem jelenik meg náluk a szöveg-centrikus zenekarokra oly jellemző parajelenség, a „zenei túlagyalás” - amiből a leggyakrabban totális öncélú baromságok születnek. A banda zeneileg ugyan nem vállal sokat, de ízesen játssza néha beat-es (Lift), néha a kilencvenes évek hangzását idéző (Lángos-Tejföl) alterockot, amely tökéletesen kiszolgálja a kellő koncentrációt igénylő mondanivaló-átvitelt. Ráadásul Kardos kamaszos énekhangjának megvan az a képessége, hogy a legsötétebb cinizmussal festett költői képeket tartalmazó sorok hatására se a borotvapengéket tartalmazó szekrény felé induljunk el. Ráadásul színpadon kívüli gesztusaik még szimpatikusabbá teszik őket: ingyen letölthető lemezek, normális honlap, magvas nyilatkozatok - ez a csapat biztos nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni!

